Kárpátia

Hogy sokasodjon szép nemzetem,Elmondom, hogy mit tegyen.Az Úr segít, hogy így legyen! Így legyen!Magyar leány be az ágyba,Magyar legény a karjába.Ez az én hitem!Hogy okosodjon szép nemzetem,Elmondom, hogy mit tegyen.Az Úr segít, hogy így legyen! Így legyen!Magyar tanárt katedrára,A tudomány oltárára.Ez az én hitem!

Jó lenne megfogni apám erős kezétmégegyszer látni csak szigorú szemétJó lenne hallgatni bölcs szavaitmegfogadni mindent amit tanítJó lenne anyámnak ölelő karjábanőszinte gyermekként hinni a világbanJó lenne érezni tiszta illatátaggódó arcának lágy mosolyátJó lenne megfogni apám erős kezétmégegyszer látni

Álmos a táj, nem muzsikálMint, amikor egy szív, ha megállBúsul a vén őszi levélVissza talán már sose térDe még mielőtt a földbe teszikMesélj milyen volt, mondd el nekikHogy csendes a DonEgy halk sírhalomÉs fázik a jéghideg földben a csontDe mind hazavágy, mint a madárVárja őket az otthoni tájHallgat

Ó Bujdosó Székely, tekints fel az égreNézd meg, hogy tőled milyen keletreNézd meg, hogy a felhő, hogyan keletkezikSzékely ország felé, hogyan közeledikHól vagytok székelyek, e földet bíztam rátokElvették tőletek, másé lett hazátokErdély meg volt verve, meg volt ostromozvaKárpátok szent bércét, tövis

Hordozzák a véres kardot,Apáink vére hullott,A múltunk újra megkísért!Ki most szívét máshol hordja,Árulók szekértolója,Rút testét a kutyáknak vessék!Jöjj, jöjj, Turulmadár,Magyarország rossz úton jár!Édes Turulmadár,Téged Hazád visszavár!Jöjj, jöjj, Turulmadár,Magyarország rossz úton jár!

Lesz még, lesz még,Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyen.Torda, Szereda, Várad, Nagybánya,Visszatér az őszre.Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyen.Vesszen-vesszen Trianon!Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten,Munkács

Vándor vagyok, vándorKi folyóvízbe gázol,Folyó vize messze-messze sodorÉdes kis hazámtól!Folyó vize messze-messze sodorÉdes kis hazámtól!Kócsag magyar Kócsag,Tőled búcsozom csak,Bújdosóknak keserű kenyereHúzza tarisznyámat!Bújdosóknak keserű kenyereHúzza tarisznyámat!Erdő, sűrű erdő,Rejtsél el mindentől,Ne

Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.Dombok ormain érik már a bor,S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.Zöld arany a pázsit selyme, kékezüst a tó,Csendes éjen halkan felsír a tárogató.Refrén:Ott, ahol zúg az a négy folyó,Ott, ahol szenvedni jó,Ott

Bizalmam az ősi erénybenHiszem, hogy vélünk az IstenHiszem, hogy lesz feltámadásAz idő kezdete óta regéket mesélnek rólaMilyen szép is az én HazámHa látsz útmenti keresztetVándor állj meg egy percetOlvasd a hősök névsorátVoltak kik előttünk jártakErősek, ifjak s bátrakHitték egy szebb kor hajnalátBizalmam

földbe burkolózott a felvidéki táj,Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.Az útmenti fenyőket megsimogatom,Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.földbe búrkolózott a Felvidéki táj,Sárga napraforgók csonka szára áll.Elvágták tövétől virágát, termését.Sorsában hordozza a Magyar szenvedését.